Gitár Kézikönyv - elméleti és gyakorlati alapismeretek

Gitár Kézikönyv - elméleti és gyakorlati alapismeretek

Ebben a részben találhatjuk a könyv aktív tartalomjegyzékét. A kívánt fejezetre kattintva azonnal olvashatjuk is azt. Valamint ebben a fejezetben találahatóak a könyv kötelező adatai. Ezt a könyvet remekül használhatják a teljesen kezdő és már haladó gitárosok is, továbbá hasznos kiegészítője lehet minden gitározást oktató szakembernek. A könyv tartalma alapvetően két részre osztható: elméleti és gyakorlati ismeretek. A gyakorlati ismeretek pedig, további két részre oszthatók: játéktechnikák és stílusok.

Tovább a teljes cikkhez »

Bevezető - A gitár kialakulásának történeti előzményei

Bevezető - A gitár kialakulásának történeti előzményei

A gitár történetében járatos szakemberek szerint a XV. század előtt nem bizonyítható a gitár létezése, bár hasonló hangszerek előfordulhattak korábban is. A korai gitárokat négy vagy öt páros húrral készítették és ekkor még nem volt általánosan elfogadott szabály a húrok hangolására. A XVI. század közepétől jelenik meg a hat különböző hangra (E, A, D, G, H, E) hangolás, és e század végén, egyes hangszereken már hat szimpla húr található, mindez azonban csak a XVIII. század végére állandósul mind a hangszerkészítők, mind a hangszert használók körében. Ebben az időben a gitárt szólódarabok tolmácsolására használták, ugyanis kisebb hangereje miatt elveszett a nagyzenekari hangzásban. Talán éppen ezért vált elkerülhetetlenné a hangszer megújítása.

Tovább a teljes cikkhez »

I. Fejezet - A hangszer tartása

I. Fejezet - A hangszer tartása

A gitározás tanulásának egyik sarkalatos pontja a hangszer tartása. Erre vonatkozóan egyetlen kizárólagos megoldás, az emberi alkatok sokfélesége, különbözősége miatt nem kényszeríthető. A gitározás nagymestereit figyelve azonban néhány szabályszerűség mégis megfigyelhető és javasolható.

Tovább a teljes cikkhez »

II. Fejezet - A tabulatúra, az akkord- és skála táblázatok magyarázata

II. Fejezet - A tabulatúra, az akkord- és skála táblázatok magyarázata

A tabulatúra egész egyszerűen a gitár fogólapjának rajzba öntött változata. Ez hat vízszintes vonal melyek közül a gitár legmélyebb 6. (e) húrját, a fölötte lévő 5. (a) húrt, fölötte a 4. (d) húrt, fölötte a 3. (g) húrt, fölötte a 2. (h) húrt, fölötte az 1. (e) húrt ábrázolja. A vonalra írt számok mindig azt mutatják, hogy hányadik érintőnél szorítsuk le az adott húrt.

Tovább a teljes cikkhez »

III. Fejezet - A hangközök és a gitár fogólapjának a beosztása

III. Fejezet - A hangközök és a gitár fogólapjának a beosztása

A hangköz, két hang magasságbeli különbsége. A hangközöket latin eredetű sorszámnevekkel jelöljük: 1. prím=egyező hang (ugyanaz a hang egy másik helyen megfogva), 2. secund (szekund)=második hang, 3. terc=harmadik hang, 4. quart (kvart)=negyedik hang, 5. quint (kvint)=ötödik hang, 6. sext (szext)=hatodik hang, 7. septim (szeptim)=hetedik hang, 8. octav (oktáv)=nyolcadik hang. E hangközök lehetnek tiszta, vagy Dúr (nagy) és moll (kis) hangközök.

Tovább a teljes cikkhez »

IV. Fejezet - A gitár hangolása

IV. Fejezet - A gitár hangolása

A gitár hangolásához használnunk kell egy megbízható támpontot nyújtó eszközt vagy hangszert, pl.: hangvilla, síp, zongora vagy elektromos billentyűs hangszer, hangoló gép stb. Ennek segítségével hangoljuk be az E6 vagy E1 húrt, (vagy eleve mindkettőt). Ezek után kapnak szerepet a prím (egyező hang) hangközök. Ezeket kell megkeresnünk az egymással szomszédos húrokon és máris megkaptuk a legegyszerűbb hangolási formát.

Tovább a teljes cikkhez »

V. Fejezet - A kromatikus skála

V. Fejezet - A kromatikus skála

Mielőtt továbblépnénk ennek a fejezetnek a tárgyalására, mindenképp tisztáznunk kell az elkövetkező oldalak tartalmi csoportosítását. A zene egy tanuló számára alapvetően három nagy csoportra osztható: 1. melodizálás - dallamalkotás 2. harmonizálás - összhangzatos kíséretek 3. ritmus. A melodizálás eszközei a skálák. A harmonizálás eszközei az akkordok, összhangzatok. A ritmust pedig nem kell külön definiálni, hiszen az önmagát magyarázza. Abban az esetben beszélhetünk zenélésről, ha az előbb felsorolt hármas egyidőben történik. A mi esetünkben először a dallamalkotást és ennek eszközeit a skálákat, majd a ritmizálást és végül a harmonizálást vesszük végig.

Tovább a teljes cikkhez »

VI. Fejezet - A Dúr skála - (C-Dúr skála)

VI. Fejezet - A Dúr skála - (C-Dúr skála)

A dolgokat nagyon leegyszerűsítve és pusztán a matematika felöl megközelítve, a kromatikus skála az összes többi skála alapjaként tekinthető, mivel magában hordozza azok hangközeit is. Így minden egyéb skála a kromatikus skálából előre meghatározott hangok kihagyásával létrejött hangközökből építkezik. Pl.: A Dúr skála melyben a tiszta és a Dúr hangközök találhatók. Tetszőleges alaphangtól elindulva először két egészhang és egy félhang, majd három egészhang és egy félhang távolságra helyezkednek el a skálahangok. Továbbá a moll skála melyben a tiszta és a moll hangközök találhatók, kivéve a második hangot, mert ez a moll skálában is Dúr szekund. Hangközei tehát: egy egész, egy fél, két egész, egy fél, majd másfél és félhang távolságra helyezkednek el.

Tovább a teljes cikkhez »

VII. Fejezet -  A tempó meghatározása - Az  ütemjelzőszám jelentése és a mérőütések számolása különböző ütemmutatókban.

VII. Fejezet - A tempó meghatározása - Az ütemjelzőszám jelentése és a mérőütések számolása különböző ütemmutatókban.

Egyes dalok, zeneművek tempójának meghatározása mindig a dal, a mű szerzőjének feladata. A tempó meghatározásával kezdődik minden közös zenélés, a zene írása és annak olvasása is. Tempó = a hangok ritmikus értékének abszolút időtartama. A tempó meghatározásának elsőszámú feladata a mérőütések gyorsaságának meghatározása. Két mérőütés között eltelő idő valahány (egyenlő, vagy egyenlőtlen) részre osztása a ritmizálás.

Tovább a teljes cikkhez »

VIII. Fejezet - A hangok értékének meghatározása

VIII. Fejezet - A hangok értékének meghatározása

A hangok értékének meghatározása nem más, mint a tempó által megadott két mérőütés között eltelő idő tetszőleges számú egységre bontása. Ennek variációi tulajdonképpen végtelenek, hiszen adott idő alatt, gyakorlatilag bármennyi hang megszólaltatható (persze csak amennyi fizikailag megvalósítható). A legegyszerűbb módszer, a leghosszabb leírt hangérték (egész hang) felezése, majd a létrejött érték újboli felezése, és így tovább... Természetesen ezzel a módszerrel az adott érték mindig két egyenlő részre osztódik, Pl: egész–fél–negyed–nyolcad–tizenhatod stb... Azonban az idő nem csak két egyenlő részre osztható, hiszen oszthatjuk 3 - 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 stb... egyenlő részre is. Ráadásul a ritmizáció lényege éppen az, hogy ezekből a számokból tetszőleges variációkat hozhatunk létre, melyek együttesen már nem feltétlenül egyenlő részekre osztják az időt. Különböző jelek segítségével pedig bármilyen értékkel rendelkező – két, vagy több – hang értékeit összeadhatjuk, így akármilyen hosszúságú hangérték is létrehozható.

Tovább a teljes cikkhez »

IX. Fejezet - A hangmagasság írása az ötvonalas rendszerben

IX. Fejezet - A hangmagasság írása az ötvonalas rendszerben

Az ötvonalas rendszerben minden vonal és vonalköz egy-egy törzshang helye. A hangszerek (esetünkben a gitár) hangterjedelmétől függően, a hangokat violin kulcsrendszerbe írjuk. A módosított hangokat minden esetben (#) vagy (b) jelekkel a törzshangok módosításával érhetjük el.

Tovább a teljes cikkhez »

X. Fejezet - A hármashangzat

X. Fejezet - A hármashangzat

A hármashangzatok az akkordok legegyszerűbb alakjai. Hármashangzatot nyerhetünk, ha egy tetszés szerinti alaphanggal egyidejűleg megszólaltatjuk annak tercét és kvintjét is. Azt hogy miért a tercet és a kvintet szólaltatjuk meg az alaphanggal együtt, nagyon hosszas és körülményes lenne kifejteni, ezért csak röviden utalnék e viszony kialakulására. Bármely hangot megszólaltatva nemcsak az adott hangot halljuk, hanem vele együtt megcsendül a felharmonikus vagy részhangok egész sora is. Ezek együttes zengése eredményezi a hangot abban a formában, ahogy azt halljuk. Abban az esetben, ha megvizsgáljuk valamely hang megcsendülő fel- vagy részhangjait, azt az észrevételt tehetjük, hogy legerősebben az alaphang részhangjai, majd a kvinté és a Dúr-tercé csendülnek meg. Ezért azt mondhatjuk, hogy a terc és a kvint eleve része az alaphangnak, s ily módon a legtermészetesebb összetevői lehetnek egy hármashangzatnak.

Tovább a teljes cikkhez »

XI. Fejezet - Az akkordfogások létrehozása

XI. Fejezet - Az akkordfogások létrehozása

Akkordnak akkor nevezünk egy hangzatot, ha legalább négy különböző hangot szólataunk meg benne. A hármashangzat esetében, felmerül a kérdés: hogyan lehet akkord egy olyan hangzatból, melynek összesen három különböző hangja van? Ez a kérdés számos vitára adott már okot a múltban, most elég ha annyit tudunk, hogy az összetevő hangok valamelyikének oktávban való megismétlését, a zenetudományok elfogadják, egy új hang megjelenéseként. Így bármely hármashangzat akkordá vállhat, amint valamelyik – esetleg egyszerre több – hangját, egy oktávval magasabban, vagy mélyebben megismételjük. Az akkorfogások kialakításához tökéletesen ismernünk kell a skálák ujjrendjeit, hiszen az egyes ujjrendek hangjainak elrendeződése határozza meg, hogy az adott pozícióban milyen akkordfogás hozható létre. Tehát a skálák ujjrendjeit és az akkordfogásokat, mindíg szerves egységként kell kezelnünk. Ez meg is határozza a létrehozható fogások számát. Mivel öt ujjrendbe csoportosítottuk a skálahangokat, ezért első megközelítésben öt Dúr, öt moll, öt szűkítet és öt bővített fogás kialakítása tűnik kézenfekvőnek, vagyis ujjrendenként egy-egy, összesen húsz akkordfogás.

Tovább a teljes cikkhez »

XII. Fejezet - A hangközfordítás

XII. Fejezet - A hangközfordítás

A hangközfordítás az a művelet, amellyel a hangköz hangjait egymással kicseréljük oly módon, hogy vagy az alsó hangot emeljük egy oktávval vagy a felső hangot helyezzük lejjebb egy oktávval. Így lesz a prímből oktáv, a szekundból szeptim, a tercből szext, a kvartból kvint, a kvintből kvart, a szextből terc, a szeptimből szekund és az oktávból prím. Ezt a legkönnyebben úgy érthetjük meg, ha egymás alá ellenkező sorrendben írjuk le a hangközök sorszámait. A tiszta hangközökből újra tiszta hangköz lesz, a Dúrból moll (nagyból kicsi), a mollból Dúr (kicsiből nagy), bővítettből szűkített, szűkítettből bővített.

Tovább a teljes cikkhez »

XIII. Fejezet - A modális skála

XIII. Fejezet - A modális skála

A modális skála, a Dúr hangnem fokain található akkordokhoz igazítja a skálahangok sorrendjét, ezzel az adott fokon található akkordnak leginkább megfelelő, azt legtökéletesebben kifejező hangsor jön létre. A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (Dúr szekund) és a két félhang (moll szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja. Az egyes fokokat görög elnevezésekkel jelöljük, ahol az elnevezés mindíg azt jelenti, hogy a Dúr hangnemben található akkord-skála sorozatából, éppen hányadik fokhoz tartozó skálát játszuk:

Tovább a teljes cikkhez »

XIV. Fejezet - A skálák tágfekvése

XIV. Fejezet - A skálák tágfekvése

Az eddig tanult hagyományos ujjrendek esetében gondosan ügyeltünk arra, hogy két egészhang soha ne kövesse egymást egy húron. A tágfekvés esetében ilyen megkötés nincs. Csak egyetlen vezérlő elvet határozhatunk meg. Ennek értelmében bármely Dúr skála első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik hangjáról indított ujjrendjét (fokát) úgy játszuk, hogy minden húrra három-három hang essen. Ezt a rendszert nevezhetjük húronként három hangos skálának is, mely természetesen némiképp átrajzolja majd az eddig megismert hagyományos ujjrendek elrendezését is.

Tovább a teljes cikkhez »

XV. Fejezet - A moll skála

XV. Fejezet - A moll skála

Tiszta, vagy természetes moll skála bármely hangról indítható. Szerkezetét tekintve csak tiszta és moll hangközökből áll, kivéve a második hangot, mert ez a moll skálában is Dúr szekund. Hangjai tehát: egy egész, egy fél, két egész, egy fél, majd két egészhang távolságra helyezkednek el. Ez tulajdonképpen megegyezik a Dúr hangnem VI. fokáról indított eol skálával, mely egyben azt is jelenti, hogy a hangok – sorrendjüktől eltekintve – azonosak a Dúr skála hangjaival.

Tovább a teljes cikkhez »

XVI. Fejezet -  A fő hangzatok (A hangnem megállapítása. A fő- és mellék hangzatok viszonya)

XVI. Fejezet - A fő hangzatok (A hangnem megállapítása. A fő- és mellék hangzatok viszonya)

A fő hangzatok mind Dúr mind moll hangnemben az I. IV. V. fokok. Az I. fok neve tonika (T), dallami szempontból ez az alaphang, minden innen indul és ide érkezik. Összhangzati szempontból a tonikán elhelyezkedő hangzat tercének Dúr, vagy moll volta dönti el, hogy Dúr vagy moll hangnemről van e szó. Az V. fok neve domináns (D), a tonikától számított felső ötöd (kvint) az alaphangtól számított ötödik hang. A IV. fok neve szubdomináns (SD), a tonikától számított alsó ötöd (kvint lefelé, kvart fölfelé lásd hangközfordítás), az alaphangtól lefelé az ötödik hang. A II. III. VI. VII. fokokat mellék hangzatoknak nevezzük.

Tovább a teljes cikkhez »

XVII. Fejezet - A hangnem írása

XVII. Fejezet - A hangnem írása

A hangnem írásához tudnunk kell, hogy a kromatikus skála valamennyi hangja lehet Dúr és moll hangnem alaphangja, tehát valamennyi hangról indíthatunk Dúr és moll skálát. Ahhoz, hogy átlássuk a hangok sokaságának rendszerét, ismételjük át a skálák rokonságáról tanultakat. A skálák annál közelebbi rokonságban vannak egymással, minél több közös és minél kevesebb különböző hangjuk van. Így elsősorban mindazon Dúr és moll hangsor van rokonságban melyek párhuzamosak egymással, ezért azonos az előjegyzésük, továbbá azok melyek csak egy előjegyzésben térnek el egymástól így csak egy különböző hangjuk van. Az előjegyzés mindig azt jelzi, hogy a diatonikus hangsorok alapjául szolgáló C – Dúr skálától hány hangban térünk el. A C – Dúr skálában csak törzshangok találhatók ezért nincs előjegyzése, természetesen ez igaz a vele párhuzamos a – moll skálára is.

Tovább a teljes cikkhez »

XVIII. Fejezet - Egyéb skálák (Gyakorlatok - Az irányba pengetés és szólisztikus akkordbontás)

XVIII. Fejezet - Egyéb skálák (Gyakorlatok - Az irányba pengetés és szólisztikus akkordbontás)

Ebben a fejezetben bemutatunk néhány skálát, amelyeket érdemes begyakorolni, és a játékunk színesítésére használhatjuk őket. A fejezet jelentős mennyisgben tartalmaz továbbá pengetési gyakorlatokat. Itt találhatjuk az irányba pengetési metódusok - sweep, economy, arpeggio - magyarázatát és a hozzájuk tartozó gyakorlatokat.

Tovább a teljes cikkhez »

XIX. Fejezet - A pentaton és blues skála

XIX. Fejezet - A pentaton és blues skála

Pentaton skála: Öt hangból álló hangsor, a világ számos népzenéjének alapja. A Dúr skála negyedik és hetedik hangjának kihagyásával képezzük a Dúr-pentaton skálát, a természetes moll skála második és hatodik hangjának kihagyásával pedig a moll-pentaton skálát.

Tovább a teljes cikkhez »

XX. Fejezet - A négyeshangzat

XX. Fejezet - A négyeshangzat

Négyeshangzatnak nevezzük azt az akkordot mely alaphang, terc, kvint és szeptim hangközökbôl áll. Példáinkban C – Dúr és a – moll hangnem hangsorára építünk négyeshangzatokat.

Tovább a teljes cikkhez »

XXI. Fejezet - A kilences akkord

XXI. Fejezet - A kilences akkord

Kilences akkordnak nevezzük azt a hangzatot amely alaphang, terc, kvint, szeptim és az oktávon túli Dúr szekund (nóna, oktávon túli egészhang) hangközökből épül. A kilences akkordot már egyszerűen­­ kiterjesztett (Extended) akkordnak nevezzük, mely azt jelenti, hogy az akkord hangjai, annak szerkesztése folytán az oktávon túli hangokra is kiterjednek.

Tovább a teljes cikkhez »

XXII. A tizenegyes akkord

XXII. A tizenegyes akkord

Tizenegyes akkordnak nevezzük azt a hangzatot, amely alaphang, terc, kvint, szeptim, az oktávon túli Dúrszekund és az oktávon túli tiszta, vagy bővített kvart hangközökből épül. (1, 3, 5, 7, 9, 11, vagy 11#). Az akkordot mindig úgy szerkesztjük, hogy a moll, a moll/major és félszűkített alakoknál tiszta kvart, azaz módosítatlan tizenegyedik hangot használunk, tehát (11) míg a major, a bővített major alakoknál mindig a felemelt tizenegyedik hangot játszuk, tehát (11#). A domináns alaknál tizenegyes akkordot csak hiányos alakban szerkesztünk, melynek sajátossága az, hogy a tercet mindig ki kell hagynunk az akkordból.

Tovább a teljes cikkhez »

XXIII. Fejezet - A négyes akkord (sus4)

XXIII. Fejezet - A négyes akkord (sus4)

Azt a hangzatot, amely alaphang, kvart és kvint hangközökből épül, négyes akkordnak nevezzük. Mivel az ilyen hangzatból hiányzik a terc hangköz, sem Dúr sem moll akkordnak nem nevezhető. Annak eldöntésére, hogy mégis milyen szerepet tölt be ez a hangzat egy adott hangnemen belül, mindig tisztáznunk kell az akkord alaphangjának helyzetét a hangnemet meghatározó alaphanghoz (tonika) képest, mivel a négyes akkordot leggyakrabban az a Dúr vagy moll akkord követi melynek alaphangja megegyezik a lefogott négyes akkordéval.

Tovább a teljes cikkhez »

XXIV. Fejezet - A tizenhármas akkord

XXIV. Fejezet - A tizenhármas akkord

Tizenhármas akkordnak nevezzük azt a hangzatot, amely alaphang, terc, kvint, szeptim, az oktávon túli Dúrszekund, tiszta, vagy bővített kvart és nagyszext hangközökből épül. (1, 3, 5, 7, 9, 11, vagy 11#,13). Az akkordot azonban szinte minden esetben a tizenegyedik hang kihagyásával szerkesztjük

Tovább a teljes cikkhez »

XXV. Fejezet - A hatos akkord

XXV. Fejezet - A hatos akkord

Hatos akkordnak nevezzük azt a hangzatot, amely alaphang, terc, kvint és nagyszext hangközökből épül. (1, 3, 5, 6) A tizenhármas akkord tulajdonképpen megegyezzik a 6/7/9 akkordfogással, azonban a gitárosok gyakorlatát figyelve azt mondhatjuk, hogy leggyakrabban a tizenhármas akkordot, a 6/9-es akkord lefogásával helyettesíthetjük.

Tovább a teljes cikkhez »

XXVI. Fejezet -  Az összetett, vagy per (/) akkord

XXVI. Fejezet - Az összetett, vagy per (/) akkord

Összetett, vagy (per / ) akkordnak nevezzük azokat a hangzatokat, amelyeknél a basszus hang (az akkord legmélyebb hangjaként lefogott hang,) nem az akkord alaphangja, vagy az akkordot alkotó többi hang egyike (tehát nem terc, kvint, szeptim, stb.). Akkor is per akkordról beszélünk, ha a basszus hang az akkordot alkotó hangok valamelyike ugyan, de félreérthetetlen hogy nem az akkord önálló megszólalását szolgálja, hanem a dallamalkotás eszközeként használjuk.

Tovább a teljes cikkhez »

XXVII. Fejezet - A hármashangzatok helyettesítése

XXVII. Fejezet - A hármashangzatok helyettesítése

Példáinkban szeptim, kilences, szűkített és módosított akkordok segítségével helyettesítjük az egyszerű hármashangzatokat. Az akkordokat mindig negyed hangértékként játszuk, tehát dobbantásonként egy-egy pengetéssel.

Tovább a teljes cikkhez »

XXVIII. Fejezet - Gyakrabban előforduló jelzések

XXVIII. Fejezet - Gyakrabban előforduló jelzések

Ebben a fejezetben összegyűjtöttük a leggyakrabban alkalmazott kotta és tabulatura jelzéseket, és az azokhoz tartozó magyarázatokat.

Tovább a teljes cikkhez »

XXIX. Fejezet - Játéktechnikák

XXIX. Fejezet - Játéktechnikák

Ebben a fejezetben található valamennyi játéktechnikai magyarázat és a könyvben szereplő gyakorlatok mindegyike. Itt azokat a gyakorlatokat is összeszedtük egy helyre, amelyek a korábbi fejezetekben már előfordultak.

Tovább a teljes cikkhez »

XXX. Fejezet - A gitár hangolásának néhány technikája

XXX. Fejezet - A gitár hangolásának néhány technikája

A kialakult és általánosan használt ( E, A, D, G, H(B), E ) hangoláson kívül, főként a folk, country, blues és a kísérletező zenei műfajokban figyelhető meg a gitár más-más rendszer szerinti hangolása.

Tovább a teljes cikkhez »

XXXI. Fejezet - Stílusok  Hangnemek – skálák – akkordok

XXXI. Fejezet - Stílusok Hangnemek – skálák – akkordok

A most következő dalok mindegyike különböző – gitáron gyakran játszott – zenei stílusok ötvözetéből, kifejezetten a fontosabb stílusjegyeket érintve született. Minden dal előtt megtalálhatók a dalban és a stílusban leggyakrabban használt skálák és akkordok. A stílusok ötvözését a gyakorlatok címeikben is hordozzák, oly módon, hogy a cím első része utal a dal írásakor felhasznált zenei stílusra, mely meghatározza a felhasználható skálákat és akkordokat, valamint a dal szerkezetét és az egész dal jellegét, míg a cím második fele utal a hangszereléskor, a hangzást és a megszólalást leginkább befolyásoló zenei stílusra. Az egyes dalokat megvizsgálva így legtöbbször két tagból álló címek hozhatók létre. Természetesen ezeknek a megítélése nem minden esetben teljesen egyértelmű, hiszen akadnak olyan ötvözetek is, melyeknek több stílusjegye is átfedéseket mutat, három vagy akár még több zenei stílus irányába is.

Tovább a teljes cikkhez »

XXXII. Fejezet - Akkord gyűjtemény

XXXII. Fejezet - Akkord gyűjtemény

Ebben a fejezetben találhatjuk az akkordok gyűjteményét.

Tovább a teljes cikkhez »

XXXIII. Fejezet - Zenei szakszavak és kifejezések

XXXIII. Fejezet - Zenei szakszavak és kifejezések

Ebben a fejezetben találhatjuk a leggyakrabban használt zenei szakszavakat és kifejezéseket.

Tovább a teljes cikkhez »

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.