Megróttak a barátaim, hogy egyszer az életben, miért nem foglalom már végre össze a teljes Gitármánia Tábor történéseit, ideológiamentesen, feketén-fehéren, tételesen papírra vetve mindazt az „eseményhalmot”, ami velünk megesik évről-évre ezalatt az egy hét alatt. Azt mondtam nekik, amit a kisfiam tavaly nekünk, amikor megpróbáltuk elaltatni a délutáni zenekari próbaidőszakban… nem értitek, hogy ez lehetetlen! De ahogyan akkor mi, most ők is erősködtek, hogy ezt bizony mégis meg kell próbálni. Végül mi is elfogadtuk a gyerek válaszát, amelynél jobbat most én sem tudok kitalálni… hát próbálni, azt lehet!