IX. Gitár-szintetizátorok

2013. október 1. 08:29

A gitár-szintetizátorok lényege, hogy lehetővé teszik a gitáros számára szintetizátor hangok megszólaltatását, egy többé-kevésbé hagyományos gitáron – kortól függően, lásd később –, történő hagyományos gitáros játékmóddal.


Magát a folyamatot úgy kell elképzelni, hogy a gitár hangmagassága kerül átalakításra digitális jelekké (a MIDI megjelenésétől számítva pedig MIDI jelekké). Ez a folyamat az úgy­ne­ve­zett „tracking”. Ilyenkor a gitáron lefogott hang meghajtja a szin­ti modulban a megfelelő han­got és az megszólal. A mű­ve­let­hez minden esetben szükség van egy speciális hangszedőre (pl. Roland GK-2, GK-3, Yamaha G-1D, Axon AIX-101, stb.), amely az összes húr jelét külön-külön továbbítja egy szin­te­ti­zá­tor agy, vagy gitár-MIDI interfész felé. A gi­tár-­szin­teti­zá­to­rok több-kevesebb késése a fent leírt át­ala­kí­tás se­bes­sé­gé­tôl függ.

Egy nagyon fontos dolgot mindjárt a téma elején tisztázni szeretnénk: Nagyon sokszor találkoztunk azzal a tévhittel, hogy a GK-hangszedők, vagy az Axon AIX-10, vagy a Yamaha G-1D MIDI pickupok, azaz, ha felszerelem őket a gitárra már tudok is MIDI-zni. Ez nem igaz. Ezek a hangszedők nem MIDI pickupok! Sima mágneses hangszedők, minden egyes húrra egy-egy egészen apró humbucker hangszedőt tartalmaznak. Csupán a mágnesekben és az impedanciában van különbség egy hagyományos gitár hangszedőhöz képest. Ahhoz, hogy a gitár hangját MIDI jellé alakítsuk, valóban kell egy GK-, vagy Axon, vagy Yamaha G-1D hangszedő, de szükség van még egy gitár-MIDI interfészre is.

Szó esett már a tracking-ről, vagyis arról, hogy milyen gyors és pontos a gitár-MIDI átalakítás. Minél mélyebb egy hang, annál lassabban történik meg ez az átalakítás. Nagyon nehéz például basszusgitárral szintetizátort meghajtani, mivel a mélyebb hangoknak hosszabb a hullámhossza, ezért lassabb érzékeli a hangszedő, hogy milyen hangot is fogtunk le. Ennek ellenére már 1985-ben találkozhattunk basszusgitár szintivel (pl. Roland GR-77B) a 90-es években pedig rövid időre a Peavey is piacra dobta a MIDI-Bass-t. A GR-77B-hez egy speciális basszusgitár is tartozott, amibe be volt építve egy speciális hangszedő, valamint a mély hangok miatt gyakran keletkező szellemhangok levezetése érdekében a test felső részéről egy áthidaló kar nyúlt egészen a gitár fejéig. Erre azért volt szükség, mert a szellemhangok bezavarhatnak a hangmagasság pontos érzékelésébe.

A Peavey MidiBass esetében a ké­sés lecsökkentésére be­ká­be­le­zett érzékelőket helyeztek el a nyakban, így a megszólaltatásra kerülő szinti hang két információból állt össze: melyik húrt pengettük meg és melyik érintőnél fogtuk le a nyakat. A korai gitár-szintetizátoroknál a Roland 24-pólusú szabványát alkalmazták, egy a mai SCSI csatlakozóhoz hasonló (de azzal nem azonos) port volt beépítve a gitárba, illetve a szinti modulba.

Ezután, 1988 körül vált szabvánnyá a 13-pólusú rendszer, ami lényegesen megbízhatóbb, és nem utolsó sorban tetszetősebb kivitelnek bizonyult.
A mai napig ezt használják. Létezik egy konvertáló dobozka (BC-13), amely 24 pólusú bemenettel rendelkezik és átalakítja azt 13-pólusúvá, hogy a régebbi G-sorozatú Roland gitárokkal, és a GK-1-el is használni tudjuk az újabb generációs gitárszintiket.

A gitár-szintetizátorok történetében a Roland cég abszolút úttörőnek számított, mind a technológiák, mind a szabványok kialakítása során. Fejezetünkben átnézünk egy-két érdekes és meghatározó gitárszintetizátor típust.

A Rolandnak köszönhetően már egészen hosszú időre visszavezethető a gitár és a szintetizátorok kapcsolata. A GR-500 egy vintage, gitár által vezérelt szintetizátor – azokból az időkből, amikor még a MIDI nem is létezett! Ez volt az első ilyen-fajta szintetizátor, mely 1977-ben került napvilágra. Maga a szintetizátor modul egy egyszerű analóg berendezés, basszus, szóló szinti és strings hangokkal, mely hangszínek a korábbi Roland orchestral és analóg mono szinti hangok közül kerültek kiválasztásra. Számos toló-potméter állt rendelkezésünkre a VCO, VCF, VCA és LFO szekciók állítására, azonban a szerkesztéseinket nem lehetett memóriában eltárolni.

A szinti modul vezérlését egy erősen módosított gitár végezte. Figyeljük csak meg a fenti képen, milyen sok szabályzó található a gitár testén. A gitárt magát egy speciális hangszedő rendszerrel szerelték fel, mely a Roland saját 24-pólusú interfészén keresztül csatlakozott a szinti modulra. A gitáron játszva a speciális hangszedő rendszer CV/GATE jeleken keresztül hajtotta meg a szinti modult. A gitár különlegessége volt még a speciális pickup rendszeren kívül, az hogy a fedlap alatt mágneseket helyeztek el, melyek megnövelték a hang lecsengését (Sustain). A hangképzés pontossága néha kicsit esetleges volt, de 1977-ben – majdnem 6 évvel a MIDI megjelenése előtt – ez így is nagy szenzációnak számított. A GR-500 ma már történelem, sok gyűjtő álma. Többek közt a Genesis-es Mike Rutherford és a Rush-ból megismert Alex Lifeson is használták.

A balra látható képen a GR-700 látható, mely 1984-ben került forgalomba. Ez már egy pedálos rend­sze­rű gi­tár­szin­te­tizátor, ugyan­azzal az aggyal, mint a Roland JX-3P nevezetű szintetizátor. A G-707 márkanevű hangszer pe­dig a hozzá tartozó vezérlő gitár, amely egy 24-pólusú kábelen ke­resz­tül csatlakozott a GR-700-hoz. A 707-es gitáron ta­lál­ható te­ke­rő potméterekkel tudtuk változtatni a vágási frek­ven­ciát és az LFO modulációt. A hangkészlet akkoriban abszo­lút csúcsnak számított. A Patch-ek egyszerűbb szerkesztéséhez szükségünk volt egy PG-200 típusú programozó egységre is. Ma­guk a Patch-ek előhívása viszont már a GR-700 pedáljaival tör­tént, pontosan úgy, mint a mai multi-effekteken.

A GR-700 hat hang polifónikus volt (hant hangot szólaltathatunk meg egyszerre), analóg oszcillátorok dolgoztak benne, a vezérlés viszont digitálisan működött. A hangszín­készí­tés­hez rendelkezésünkre állt rezonáns mélyáteresztő szűrő, ADSR burkológörbe, LFO és oszcillátor szekciók is. GR-700-at és G-707-et használt többek között a King Crimson, a Sigue Sigue Sputnik, és Andy Summers is a Police-ból.

Kicsit ugrunk az időben és áttérünk a 13-pólusú generáció első tagjára a GR-50-re. Ez azért számít jelentős mérföldkőnek a gitár-szintik történetében, mert itt alkalmazták először a GK-2 hangszedőt, vagy a 13-polusú rendszert, ami később más gyártóknál (Axon, Yamaha) is szabvánnyá vált. A GR-50 egy rackes kivitelű gitár-MIDI interfész és hangmodul volt, mely főleg a híres D-50-es szinti hangjait tartalmazta. Ez volt az első olyan gitárszinti, ami igazán alkalmas volt MIDI-zésre, más hangmodul, samplerek meghajtására. A GK-2 hangszedő pedig könnyedén felszerelhető volt bármilyen gitárra, nem kellett speciális hangszert használnunk a MIDI-zéshez. Itt már minden egyes húrhoz két hangszínt tudtunk használni és akár a pengetésünk erősségével tudtuk változtatni a két hangszín arányát.

A Blue Chip cég Axon névre keresztelt gitár-MIDI interfésze jelentett még nagy áttörést a gitár MIDI-zés terén. Itt a legnagyobb újítást az jelentette, hogy különféle Split (azaz osztási) pontokat tudunk beállítani. Például különböző hangszínt hajthatunk meg mondjuk az E6 és A húrokról és a többi 4 húrról, de ez még semmi, a gitár nyakának alsó és felső régiójához különböző hangszíneket rendelhetünk, sőt háromféle pengetési tartományt állíthatunk be a húrláb és a nyak-testtel való találkozási pontja között, és attól függően melyik tartományban pengetjük a húrokat, más-más szinti hangszínt szólaltathatunk meg. Egyébként az Axon is kompatibilis a Roland GK-2/GK-3 hangszedőivel.

A Yamaha cég is beszállt a gitár szintetizátor piacra, jelenleg a G-50-es interfész és a G-1D nevezetű hangszedő van a kínálatukban.

A mai kor talán legtöbb funkcióval rendelkező, leggyorsabb interfésze is Axon, csak most már a Terratec cég zászlója alatt gyártják, ez az AX-100 és a hozzá tartozó AIX-101 hangszedő. A kitűnő trackinget itt úgy érték el, hogy egy úgynevezett „Early Recognition System” (korai felismerő rendszer) került beépítésre a készülékbe. Ennek lényege, hogy a megfelelő hang leképzéséhez a készülék nem várja meg míg a húr teljesen elkezd rezonálni, hanem rögtön, ahogy a húr rezgés elindul már küldi is a megfelelő információt az interfész felé, azt pedig hogy milyen hosszú egy hang és milyen a di­na­mi­ká­ja pedig egy hajszállal később továbbítja. Így az AX-100 hihetetlenül pontosan és gyorsan reagál játékunkra.

Ár-használhatóság viszonyban a gitár MIDI-zésére a legalkalmasabb eszköz manapság a Roland GI-20, amely hangszíneket nem tartalmaz, azonban rendkívül gyors a „tracking”-je, tökéletesen működik bármilyen cég által gyártott MIDI hangmodullal és samplerrel, van rajta USB port is a számítógépes csatlakozáshoz, tehát minden, amire csak szükség lehet. Ráadásul kiválóan érzékeli a rendszer a hangnyújtást, sőt a (legato) játékmódot is.

Mire is valók ezek a gitárszintik, gitár-MIDI interfészek?

Többféle felhasználási területük is létezik. Az egyik, a „klasszikusabb” használati mód amikor színpadon játékunk színesítésére, eddig gitáros számára nem elérhető hangszínek, hangulatok visszaadására alkalmazzuk. Ezt főleg jazz zenészek használják, gondoljunk csak Pat Metheny-re, vagy Al Di Meolára.

A másik alkalmazási terület a dalszerzés. Korábban csupán a billentyűsök kiváltsága volt, hogy számítógépen hangszereljenek, kvantáljanak, különböző hangszerek hangját rögzítsék MIDI formában úgynevezett szekvenszer programok segítségével. Ez a fajta zeneszerzési módszer sok lehetőséget kínál, és lényegesen leegyszerűsíti a dolgokat. Otthon a szobában kipróbálhatunk különféle hangszereléseket egy adott dalra, vagy vonós szólamokat írhatunk gitáron, vagy megszerkeszthetünk egy fúvós arranzsot, stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen zenészt helyettesíti, kiváltani szeretnénk, csupán lehetőségünk nyílik megkomponálni a különböző hangszeres szólamokat, majd elvinni zenész kollegáinknak, mondván, „Tessék, ez a dal váza, körülbelül erre gondoltam, tegyétek hozzá a saját hangszeres tudásotokat, és kész a dal”. 

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.