Bevezetés - A gitár hangja

2013. október 1. 08:44

Effect = eredmény, hatály, hatás, kihatás, következmény, értelem, összhatás. Effektus = hanghatás

A gitár hangja

Mielőtt rátérnénk fő témánk valódi tárgyalására, szeret­nénk néhány gondolatunkat megosztani magáról a gi­tár­hang­ról, mely igen fontos kiindulási pontot jelent az ef­fek­tek működésének, viselkedésének megértéséhez.


A természetes és mesterséges gitárhang

Természetes gitárhangokkal akkor találkozhatunk, ha akusz­tikus hangszert veszünk a kezünkbe és megpengetjük azt. Ekkor a húrok megrezegtetik a levegőt, a doboz fel­erősíti a hangokat, és a fülünk felfogja ezeket. Minden egyéb megoldás mesterségesnek tekinthető, így felfogható hanghatás keltésének, vagyis effektuskészítésnek. Ilyen értelemben az elektromos gitárok erősített hangja már önmagában is egy mesterséges hanghatás, következésképpen nyugodtan nevezhetjük effektnek. Megszólalásuk számos mesterségesen előre kalibrált összetevőtől függ, mint például a hangszedők, az elektronikák és az erősítőbe­ren­de­zé­sek mi­lyen­sége, hiszen ezek akár egyenként is képesek az akusztikus hangot alapjaiban megváltoztatni. Persze nehogy azt higgyük, hogy csak a modern elektronikák korában vált elfogadottá a hangok effektezése, gondoljunk csak arra, hogy az akusz­ti­kus hangszerek mennyire másként szólalnak meg a szabad ég alatt, mint mondjuk egy szobában, vagy egy nagy teremben, esetleg koncertteremben. Ezeknek a természetes akusztikai hatá­sok­nak a tudatos felhasználása jelentette az első effektezett hangok megjelenését.


Röviden a gitár és a gitárhang fejlődéséről

Az akusztikus gitárok történetében mindig is egyetlen cél lebegett a készítők szeme előtt, mégpedig a minél nagyobb hangerő elérése, mivel sem a nylon, sem a fém­hú­ros akusztikus gitárok nem voltak alkalmasak a nagy­zeneka­ri hangzásokba való beilleszkedésre. Hangjuk el­veszett a szá­mos egyéb hangszer mellett, így elsősorban szólóhang­szer­ként, magányosan használták őket, esetleg ének kísére­té­re. Ez a tény évszázadokig meghatározta a gitár sorsát, ezáltal nem számítottak a favorit hangszerek sorába, szinte alig fejlődtek az alkalmazott játéktechnikák, kis túlzással konzerválódott a hangszer. Persze voltak érdekes kísérletek a gitár hangjának megreformálására, mint például a rezonáto­ros gitárok, ahol a hangnyílásba egy fémkúpot helyeztek el, mely tölcsérszerűen vezette és hangosította a hangot. Tulajdonképpen mind a mai napig használják ezeket a hangszereket bizonyos zenei műfajokban (blues, country). Ráadásul a rezonátoros gitár remek – a slide gyű­rűvel együtt talán az egyetlen klasszi­kus­nak nevezhető – példa a manuálisan előállított, akusztikus effektre is.

A gitárhang igazi forradalmát az elektromosság elterjedt alkal­ma­zásától – pontosabban az elektromos gitár és basszusgitár meg­jelenésétől – számíthatjuk, hiszen a mág­­neses hangszedő és az erősítő volt az a két eszköz mely­nek segítségével a gitár végre elég hangos lett ahhoz, hogy be­illesz­kedhessen egy zenekarba. Valójában még ettől is han­gosabb lett. Ugyanis beilleszkedett, majd gyorsan ki is vált, hogy teljesen új műfajok egész sorát, és egy vado­nat­új iparágat, gondolkodást, életformát hozzon létre... a könnyűzene mondhatni teljes világát, ennek minden nagy­sze­rű és keserves velejárójával együtt.


Az elektromos gitár megváltoztatta a világ zenéjét.

A hangszerek történetében az elektromos gitár elhanyagolhatónak mondható, körülbelül 75 évnyi történelem­mel dicsekedhet mindössze, mégis a gitár szempontjából ez a pár évtized – ennek is leginkább az utolsó huszonöt éve – több változást, fejlődést hozott, a hangzás és az alkalma­zott játéktechnikák, valamint a hangszerépítés szempontjából, mint az előző háromszáz év összesen. Kijelenthetjük, hogy a technika fejlődésével ledőlt egy több évszázados fal, mely utat engedett a mai világ talán leginspirálóbb, az önkifejezés megvalósítására legalkalmasabb és éppen ezért – az elektronikus billentyűs hangszerek mellett – a legnépszerűbb hangszer számára.


Mi lehet a hangszer mesébe illő ébredésének racionális magyarázata?

A gitár felépítéséből fakadóan kiválóan alkalmas mind a harmonikus (zenei kíséretek, harmonizálás), mind a me­lo­dikus (dallamalkotó, szólisztikus) játék megvalósítá­sá­ra. Ezt a két funkciót csak nagyon kevés hangszer képes egyszerre a kezünkbe adni. Hiánytalanul pedig tu­laj­don­képpen egyik sem. Harmonikus szempontból pél­dául a billentyűs hangszerek állnak az élen, mivel eze­ken a hang­szereken szólaltathatjuk meg egy időben
a legtöbb hangot egyszerre. Melodikus szempontból a különböző vonós és fúvós hangszerek és a gitár, mivel olyan já­ték­technikai elemekkel rendelkeznek, melyek minden más hangszertől változatosabban képesek közvetlen érzel­me­ket továbbítani a hallgató felé (vibrato, hajlított hangok, stb). A gitár akkor emelkedik ki a sorból, ha mindkét szem­pon­tot egyszerre vizsgáljuk.

Harmonikus szempontból ugyan nem veheti fel a versenyt a billentyűs hangszerekkel, de éppen az effektek meg­je­lenésének köszönhetően teljesen egyedi, más hangszerrel nem helyettesíthető kíséret funk­ció­kat lát el, (funky, country, rock, stb.) illetve a klasszikus kíséretben, harmoni­zá­lásban is kielégítő lehetőségeket nyújt, messze a többi szó­lisz­tikus hangszer felé emelkedve.

Melodikus szempontból a gitár igazán páratlan hang­szer, hiszen a játéktechnikák és a legkülönfélébb hangképzé­sek kimeríthetetlen tárháza, (tremoló kar, tapping, legato, különböző felharmonikus hangmegszólaltatási techni­kák, fingerpicking) melyeket még oldalakon keresztül sorolhatnánk. Ennek valódi sokaságát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a gitárjáték leírásához – a hangszerek közül egyedülálló módon – teljesen új, könnyebben érthető írás­módot kellett bevezetni, mivel a hagyományos kotta, már képtelen volt kifejezni a közel duplájára növekedett információmennyiséget. Még ezen is túlmutat azonban a meg­szólalások módjának sokasága, a megszámlálha­tat­lan különböző digitális és elektronikai csoda.

Itt kanyarodhatunk vissza a gitár (ide soroljuk a basszusgitárt is, hiszen az elv ugyanaz) megszólalásához, mely szintén páratlan elven működik.
A modern zenei világ két legnépszerűbb hangszercsaládja, a különféle gitárok családja és a kü­lön­féle billentyűs hangszerek családja. Ma már a két család kö­zöt­ti alapvető kü­lönbség feltétlenül az, hogy míg a billentyűs hangszerek szinte kivétel nélkül a teljesen digitális technika alkalmazása felé tolódtak el, addig a gitár megmaradt egy analóg, akusztikusan is hasz­nál­ha­tó hang­szernek, mely a fa nyak és test, valamint a nylon, vagy fém­hú­rok által létreho­zott hangzás kombinációjára épül. Épp ezért a különböző effek­tek hasz­ná­latával csak elegyítjük az analóg technikát a digitális vív­má­nyokkal, vagyis a meg­szó­lalás szolgálatába állítjuk, ez egyben azt is jelenti, hogy a megszólaló hang legfontosabb része mindig a hangszer és az azt kezelő zenész marad. Ahogy az öreg zenészek tanították „a sound a kezemben van, a többi csak hab a tortán”.
Vagyis azt soha nem szabad elfelejteni, hogy attól nem leszek jobb, ha megveszem a legdrágább cuccokat. A legfontosabb mindig a hangszeres tudás, a fantázia, az Isten adta tehetség és az alkotás, a teremtőképesség ereje, az effektek pedig eszközök az önkifejezés szebb, illőbb megvalósításához. 

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.