VII. Az effektek helyes sorrendje

2013. október 1. 08:31

Az effektek sorrendjének megértéséhez annyit kell tudnunk, hogy az adott effekt mindig a bele érkező hangot módosítja. Például a Fuzz pedál egy jellegzetes Fuzz-os torzított hangot ad a gitárunknak. Ha viszont a Fuzz kimenetét egy wah pedál bemenetére kötjük, akkor a wah már a Fuzz-os hangot fogja megdolgozni, és kicsit szintis jellegű wah hangzáshoz jutunk. Ha viszont a gitárt először a wah pedálba kötjük és onnan megyünk a Fuzz pedálba, tökéletesen más hangot kapunk, mivel a wah a natúr gitárhangot dolgozza meg, a fuzz pedig már egy vaus jelet kap. A distortion típusú effektek (amilyen a fuzz is) nagyobb hatással vannak a hangos hangokra, mint a halk hangokra (ezért szól tisztábban egy distortion, ha lejjebb vesszük a gitáron a hangerőt). A wah pedál bizonyos hangokat és frekvenciákat halkít, vagy hangosít a pedál nyomogatásakor, így ha a wah után van köt­ve a fuzz pedál, akkor a wah használatakor a fuzz torzítási foka is változhat, így nagyon izgalmas, érdekes hatást kapunk.

Az effekt sorrendre nincs igazi szabály. Ugyanis nem tudunk tönkretenni semmilyen pedált azzal, ha nem a javasolt effekt sorrendet alkalmazzuk. Talán tapasztalati úton a legkönnyebb megtalálni a számunkra helyes effekt sorrendet, ilyen kísérle­te­zések alkalmával nagyon furcsa és meglepő hangzásokkal fo­gunk találkozni. Mindenkinek javaslom, hogy kísérletezzen, ugyanis remek dolgok születhetnek. Kiindulási alapként javaslunk egy tipikus effektsorrendet.

A tipikus effektsorrend:

Induljunk el a gitártól az erősítő felé.

Általában a szűrő típusú effektekkel kezdjük:

Ilyen például a wah pedál, vagy a Phaser. Ezek az effektek csúcsokat (wah), vagy bemetszéseket (Phaser) mozgatnak a frekvencia-tartományban. Az ilyen pedálok után distortion effektet kötve, a frekvencia helyek erősödésekor, illetve gyengülésekor a torzítás mértéke is változhat, így remek dinamikus hangzást kapunk. Ha Phasert és wah pedált is használunk, akkor a Phaser lehetőleg a wah elé kerüljön.

Kompresszor
Sokan azt vallják, hogy a kompresszor legyen az első az effekt láncban. Nem rossz elgondolás, azonban, ha a szűrő effekt után kötjük, akkor kiegyenlíti annak esetleges hangerőváltozásait is. Ez azonban tényleg ízlés dolga, próbáld ki, melyik bekötési sorrend eredményez számodra kedvezőbb hangzást.

Overdrive-Distortion
Kis pedál effektek, vagy az előerősítőnk torzított csatornája. Természetesebb hangzást kapunk, ha
a wah pedált a torzító elé kötjük, gondoljunk csak bele, régen is a meghajtott csöves erősítő és a gitár közé kötötték a wah pedált. Ha mégis az overdrive után rakjuk a vaut, akkor ez utóbbi hatása jobban érvényesül, mint a torzítóé, így kicsit szintis jellegű soundhoz jutunk.

Általánosan elmondható, hogy nem érdemes kemény kom­presszá­lást és kemény torzítást együtt alkalmazni. Korábban már említettük a Boost fogalmát. Erre többféle módszer is létezik, melyekről már a torzítóknál szóltunk. Az egyik Boost mód az EQ bekötése a torzító elé, és a jelszint emelése az EQ Level paraméterének feltolásával. Az EQ a torzí­tó elé kötve másra is használható, mégpedig a hangszín korrigálá­sára. Jó példa erre, ha az EQ-n megtoljuk egy kicsit a magas frek­venciákat, akkor a torzító ezeket jobban fogja torzítani, azonban a kel­le­met­len hangzás elkerülése érdekében, a torzító pedál hang­szín­sza­bály­zójával mindig vágjunk a magasból.

A torzítónk lehet a gitárerősítőnk előerősítője is. Ilyenkor azért nem árt, ha az erősítő rendelkezik effect loop-pal a többi effekt bekötése végett. Az erősítő effekt loopjának használata­kor mindig nézzük meg, hogy milyen jelszintet küld ki a Send csatlakozón és milyet fogad a Return aljzaton. Elképzelhető, hogy vonalszintű jelre van tervezve (pl. rack-es multi-effekt), és nem az alacsonyabb jelszintű kispedálokra. Egyes erősítőkön ez a jelszint kapcsolható, vagy az Effect Level nevezetű szabályzóval állítható is.

Ezután jöhetnek a különféle EQ-k (grafikus, vagy parametrikus), majd a Hangszóró szinulátor (Speaker Simulator).

Az EQ-ról már volt szó, hogy helyezhető a torzító elé is. A torzító után kötve, korrigálhatjuk annak hangját, például a heavy metal gitárosok általában kivágják a középfrekvenciát a torzított hangból. Ettől fog úgy zúzni a gitár, viszont ne feledjük el, minél több közepet vágunk a gitárhangból, az annál kevésbé lesz hallható a többi hangszerrel együttjátszva. A középfrekvencia hiánya miatt eltűnik a zenéből, hangosíthatjuk a csillagos égig, akkor sem fog rendesen kiszólni. Nagyon sok gitáros esik bele ebbe a hibába, otthon, egymagában beállítja a soundot, kivágja a közepet, jól szól a gitárja, majd elmegy próbára, és a zenekarban már nem hallatszik a gitár. Ilyenkor jön az, hogy csak tekeri fel a hangerőt feljebb és feljebb, már-már elviselhetetlen hangerőszintre és mégsem fog hallatszani rendesen a hangszer hangja. Ennek alapvető oka az, hogy a gitár hangja természeténél fogva leginkább a középtartományban szól, ha ezt kivágjuk, akkor az olyan mintha egy énekes gázálarcban énekelne. Érdemes a zenekari próbából is egy kis időt szánni a sound belövésére, higgy­é­tek el, megéri.

A Speaker Simulátor elhelyezése mindig a torzító, vagy előfok után történjen. Ha belegondolunk, stúdióban is úgy vesznek fel gitárhangot, hogy az erősítő hangfala elé helyezik a mikrofont, és a kórust, zengetőt, visszhangot, stb. a keverőn teszik rá a gitár­hangra.

Ezután következnek a hangmagasság eltoló effektek:
— Pitch Shifter
— Harmoniser
— Vibrato
— Pitch benders

A Harmonisereket általában az overdrive után helyezzük el. Ellenkező sorrend esetén, vagyis, ha több hangot küldünk be a torzítóba, akkor erőteljes intermodulációs torzítás jön létre, ahol további, kellemetlen mély hangok adódnak a hanghoz. Gyakran ezeknek a hozzáadott hangoknak közük nincs a Harminiser-rel beállított hangközökhöz, így hamis lesz a hangzás.

Most következnek a sorban a modulációs effek­tek:
— Flanger
— Kórus

A modulációs effektek után helyezzük el a hangerőt, jelszintet befolyásoló effekteket:
— Noise gate
— Limiter
— Hangerő pedál
— Tremolo
— Panning

A jelszintet változtató effekteket azért tegyük a visszhang, zengető elé, mert így a hang zengése természetes marad. Ha például jó hangosan behúzunk egy akkordot, majd gyorsan lehúzzuk a hangerőt a hangerő pedállal, akkor a hangon lévő zengető és visszhang nem szakad hirtelen meg, hanem tovább szól. Ha a hangerőpedált a visszhang után helyezzük el, akkor a pedál lehúzásakor a hang komplett megszűnik, olyan mintha hirtelen kikapcsolnánk az erősítőnket.

Végül az echo típusú effektek:
— Visszhang (Delay)
— Zengető (Reverb)

Ezeket az effekteket általában az effektlánc végére tesszük, mivel teret kívánunk emulálni velük, például, mintha egy nagy koncertteremben szólalna meg az erősítőnk.

Bizonyos multi-effektekben (általában ez a drágább, rackes kivitelekre igaz) lehetőség van az effektek párhuzamos bekötésére is. Ez a paralell kötés kiválóan használható a modulációs effektek csatolására, sokkal konkrétabb, tisztább hangzáshoz juthatunk ilyen módon, mintha sorosan csatolnánk ugyanazokat az effekteket. Ebben az esetben ugyanis ugyanaz a tiszta, vagy már torzított, de mindenképpen száraz jel kerül be a kórusba, visszhangba és zengetőbe, és nem a kórusos jel kerül visszhangosításra, majd a kórusos-visszhangos jel még zengetésre is. 

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.