XIX. Fejezet - A pentaton és blues skála

2013. október 10. 07:59

Pentaton skála: Öt hangból álló hangsor, a világ számos népzenéjének alapja. A Dúr skála negyedik és hetedik hangjának kihagyásával képezzük a Dúr-pentaton skálát, a természetes moll skála második és hatodik hangjának kihagyásával pedig a moll-pentaton skálát.

A dúr pentaton rendszer C alaphangról:


A moll pentaton rendszer A alaphangról:


A blues hangos skála: (blues skála) A moll-pentaton alaphangjától számított kvart fél hanggal felemelt alakját is játsszuk a skálába.

Pl.: a, c, d, disz, e, g, a

A blues skála húronként háromhangos ujjrendjeit tabulatúra segítségével ábrázoljuk az extra tágfekvések miatt. A kottakép hangjai mellett találhatjuk a bal kéz ujjrendjeit.


A kiegészített blues skála: Egy adott blues skálát kiegészíthetünk úgy, hogy ugyanarról a hangról indított Dúr skála hangjait adjuk hozzá. Az így kapott kiegészített skála tíz hangból fog állni csakúgy, mint a kiegészített moll skála. Azonban a kiegészített blues skála félreérthetetlenül Dúr jellegű lesz. Pl.: ( a, c, d, disz, e, g, a ) blues skálát kiegészíthetjük (a, h, cisz, d, e, fisz, gisz, a ) Dúr skála hangjaival. Az így kapott kiegészített skála hangjai a következő sorozatot adják: ( a, h, c, cisz, d, disz, e, fisz, g, gisz, a. )

A kiegészített skálák (kiegészített moll, kiegészített blues) használatára vonatkozóan mindenképpen figyelembe kell vennünk azt a már megtanult szabályt, miszerint a skálák minden estben a felhasználható hangok helyének pontos meghatározását szolgálják, és ezáltal a dallamalkotás fontos részei.


Összefoglalás

Amennyiben szeretnénk jobban átlátni az eddig tanult skálák rendszerét, úgy kell őket elképzelnünk, mint egy növekvô fát, melynek kiinduló pontja (gyökere) a kromatikus skála. Törzse – a diatonia pillére – a Dúr és a Természetes moll skála. Két fő ága figyelhető meg, mely egyrészről a moll skálák irányába hajlik, mig másrészről a pentaton és a blues skálák irányába. Koronáját – a kromatikus gondolkodást – a kiegészített skálák tartják, melyek maguk is a kromatika részei. Fontos megértenünk azt a vezérlô elvrendszert mely a melodizálás (dallamalkotás) mozgatóerejét képezi. Ez a két nagy erő, a diatonia és a kromatika. Ebben az értelmezésben nem szabad összekevernünk a kromatikát, mint vezérlôelvet, és a kromatikus skálát. A kromatika eredeti jelentése színes, mely a vezérlőelv lényegét talán a leginkább kifejező szó, hiszen a kromatikus gondolkodás éppen arra hivatott, hogy a diatonikus elmélet következetes, matematikus ”merevségébe” életet, változatosságot, egyszóval színt varázsoljon. Ahogyan egy nagy fa esetében képesek vagyunk az egyes részeit külön-külön is felismerni és mégis egyetlen szerves egészként kezelni, éppen úgy kell gondolnunk a dallamalkotás eszközeire is. Képletesen szólva mondhatnám azt is, hogy közelről a törzse és az ágai egyenként is képesek gyönyörködtetni, de ha távolabb lépünk egyben is megcsodálhatjuk az egészet. Persze ez csak egy emelkedett gondolatmenet, mely vagy közelebb visz minket az egész rendszer megértéséhez, vagy nem. Arról soha nem szabad megfeledkeznünk, hogy a zene elmélete nem egyéb, mint az összes matematikai lehetőség precíz számbavétele. Amennyiben ebből a nézőpontból közelítjük a kérdést, akkor az itt felsorolt skálák közel sem a teljes képet mutatják, sőt inkább csak az alapvető irányokat, hiszen ha kimerítően le akarnám írni azt, hogy mikor, mire, mit játszunk, és mindezt miért és hogyan, akkor egy hasonló tartalmi mennyiségű könyvet kéne írni, mint ez.

A kromatikus gondolkodású skálák harmonizálására vonatkozóan a következő fejezetek és a stílus-gyakorlatok nyújtanak útmutatást.

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.