XIV. Fejezet - A skálák tágfekvése

2013. október 10. 08:05

Az eddig tanult hagyományos ujjrendek esetében gondosan ügyeltünk arra, hogy két egészhang soha ne kövesse egymást egy húron. A tágfekvés esetében ilyen megkötés nincs. Csak egyetlen vezérlő elvet határozhatunk meg. Ennek értelmében bármely Dúr skála első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik hangjáról indított ujjrendjét (fokát) úgy játszuk, hogy minden húrra három-három hang essen. Ezt a rendszert nevezhetjük húronként három hangos skálának is, mely természetesen némiképp átrajzolja majd az eddig megismert hagyományos ujjrendek elrendezését is.

A legfontosabb különbség az, hogy külön-külön ujjrendet hozunk létre a VII. és az I., valamint a III. és a IV. hangokról indított skáláknak, melyek korábban ugynabban az ujjrendben kaptak helyet. Így a húronként hármom hangos skálában már minden hangnak (foknak) külön ujjrendje lesz, vagyis összesen hét ujjrendet hozunk létre, szemben a hagyományos elrendezés öt ujjrendjével.

Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az egész rendszert újra kell tanulnunk, hiszen lesz például olyan húronként három hangos ujjrend, mely teljesen ugyanazt az elrendzést őrzi, mint korábban a hagyományos változata, csak az ujjrend elején és végén egy-egy hanggal többet játszunk. Más esetekben pedig, a három hangos ujjrendeket felfoghatjuk, két egymás melletti hagyományos ujjrend összevonásának. Megvalósításuk természetesen nehezebb a korábbi ujjrendekénél, hiszen minden ujjrendben találunk ollyan húrokat, ahol két egészhang követi egymást, s ezek eljátszásához mindenképp szabályos kéztartásra van szükség.

Az a kérdés is felmerülhet, hogy a két rendszer közül, a továbbiakban melyiket használjuk? A válasz erre nem lehet más... természetesen mindkettőt, hiszen mindkét rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt. (A három hangos skála ujjrendjei például könnyebben áttekinthetők, mivel minden ujjrendjének, minden húrján egyes ujjal kezdődnek a lefogott hangok, ezért és a húronkénti három játszott hang miatt, gördülékenyebb és gyorsabb játékot tesznek lehetővé. Ugyanakkor, a hagyományos ujjrendek szűkebben megfogott hangjai teszik lehetővé például, hogy a kéztartás megváltoztatása nélkül szólaltassunk meg hajlított hangokat.) Persze ez csak egy-egy példa, melyek alátámasztják az indoklásomat, mely szerint mindkét rendszert egyidőben, egymást folyamatosan váltogatva érdemes használnunk őket.

Ezen a ponton érdemes felelevenítenünk azt a nagyon fontos szabályt is, mely szerint: a skálákat soha nem önmagukért játsszuk, azok mindig a dallamhangok pontos helyének meghatározását szolgálják. A skálák hibátlan ismerete alapfeltétel, de önmagukban nem nyújtanak kielégítő zenei élményt.

Nézzük először egy egyenesre vetítve a skálák ujjrendjeit. Ebben az esetben csak arra kell figyelnünk, hogy a skál-ujjrendek kezdőhangjai a már jól ismert 2 egész, 1 fél, 3 egész, 1 fél távolságokra kerüljenek egymástól. A kezdőhang (alaphang) tetszőleges, így bármely hangnemben játszható a rendszer.

              I. Fok                      II. Fok                   III. Fok                       IV. Fok                         V. Fok                    VI. Fok                     VII. Fok

Nézzük nagyban is az ujjrendeket:

Letölthető tartalmak

  1. A C-Dúr skála húronként 3 hangos ujjrendjeinek 7 pozíciója


Szekvencia = motívum

A zenék alapvetően motívumokra épülnek, ezek a motívumok lehetnek ritmikai, dallami, vagy matematikai alapon kitalálva. Természetesen mindhárom kiindulási alap tetszőleges arányú kombinációja is elképzelhető. A variációk száma gyakorlatilag végtelen, éppen ezért a zene alkotásában, vagy annak tanulásakor a szekvenciák felismerése, létrehozása és tudatos alkalmazása óriási jelentősséggel bír. A továbbiakban (és ez értendő az eddig megtanult zenékre is) mindíg különös gondot fordítsunk arra, hogy bármilyen zene tanulásakor, vagy alkotásakor úgy értelmezzük azt, hogy keressük és értsük meg az alapvető motívumait, mert ezeken keresztül magát a zenét is megismerjük és megértjük. Egy zene egyszerűsége, vagy épp összetettsége épp attól függ, hogy milyen és hány motívumból alkották azt. A könyvben található valamennyi játéktechnikai gyakorlat megalkotásakor, magam is a fent említett alapokat (ritmikai, dallami, matematikai) tekintetem kiindulási pontnak, ezért az itt szereplő gyakorlatok mindegyikére érvényes az a megállapítás, hogyha megtaláltuk és értjük az alapvető motívumokat, akkor érteni fogjuk azok más helyen, vagy más módon történő ismétlődéseit és variációit is.

A 7-8-9-10. gyakorlatok a legegyszerűbb skála-szekvenciák, melyek lényege egyszerű matematikai alapon érthető meg. Esetünkben a C Dúr hangnem Mixolid skáláját fogjuk használni, de kiindulhatnánk bármely ismert skála ujjredjéből is. A képlet végtelen egyszerű: a skála legmagasabb hangjáról előre meghatározott számú (4, 3, vagy 2) hangot játszunk lefelé, majd ezt a kiinduló hang alatti következő hangról megismételjük, majd a következő eggyel mélyebb hagról és így tovább, míg el nem fogynak az ujjrendbéli lehetőségeink. Ezt követően felfelé haladva ugyanilyen logikával. Természetesen tetszés szerint variálhátjuk is ezeket a lépéseket, mint a 9. gyakorlat is mutatja, ahol a két-két hangból álló egységek ugyan alulról felfelé lépések, de a skálában mégis lefelé haladnak, majd az egész logikán fordítva haladunk felfelé, vagy a 10. gyakorlat, ahol a két-két hangos egységek lényege épp az, hogy az egységekből egy-egy hang kihagyásával terc hangközökön haladunk le és fel.

A gyakorlat megvalósításánál egyetlen szembeötlő problémával fogunk találkozni, ugyanis a H-G, vagy G-H húrok ujjrendjeit (haladási iránytól függően) nem tudjuk ugyanúgy játszani, ahogyan az itt látható ábrán, mivel ez az ábra egy folyamatos le, ill. felfelé haladó játék, tehát a skálázás esetében lehet igaz. A szekvenciák esetében van egy egyszerű szabály, miszerint mindaddig, vagy épp attól kezdve (haladási iránytól függően) a H húr ujjrendje érvényes a G húrra is, amíg, vagy ahonnan a H húron lefogott hang található egy adott egységben. Ezt akkor érthetjük meg pontosan ha eljátszuk a gyakorlatokat, amelyeknél a TAB alatt kis körökbe (PT Editor esetében nincsenek kis körök) írt számok mutatják a bal kezünk ujjrendjét.

Letölthető tartalmak

  1. A 7-8-9-10. gyakorlatok a legegyszerűbb skála-szekvenciák

Instrument Reklám ©2017 | Tel: +36309665142 • Cím: 1148 Budapest, Miskolci u. 9. Fsz/1.